Még decemberben a Mondo Facebook csatornáján meghirdetett kreatív versenyünkre rengeteg ötletes, kreatív (Japánnal, és a japán kultúrával kapcsolatos) pályamű érkezett. A Mondo zsűri és a Ti döntésetekből született meg a végeredmény,  amelyet az FB-n és a februári Amondóban is olvashattok. Most pedig extraként meginterjúvoltuk a nyerteseket!

Mesélj kicsit magadról!
Egy őrült áprilisi napon születtem, és egy kisvárosban nőttem fel valahol az Isten háta mögött, ahol a tejet is lovaskocsival hozták házhoz. Édesanyám általános iskolás tanító néni, édesapám mezőgazdász. Van egy 3 évvel fiatalabb húgom, akit imádok.

Azóta alkotok, mióta csak az eszemet tudom. 3 évesen készült el életem első meghatározó remekműve, egy piros színű gyurmaemberke. Gyerekként még nem a rajzolás tette ki a játékidőm nagy részét, hanem a gyurmázás. Volt egy asztalunk tele színes gyurmával, én és a húgom majdnem minden szabadidőnket az asztalnál töltöttük és az általunk megalkotott gyurmafigurákkal játszottunk kitalált világokban. Ez az asztal egészen 12 éves koromig meghatározó helyszíne volt a fantáziavilágomnak. Általános iskolában sok rajzversenyen vettem rész, de sosem nyertem első helyezést, ezért egy idő után felhagytam a próbálkozással. Rendszeresen jártam tűzzománcra, amit kedvenc rajztanárom tartott. A kész zománcképek között volt Pikachu és Bakura (Yu-Gi-Oh!) is.
A mangás rajzolást gimnáziumban kezdtem el 15 évesen, amikor rájöttem, hogy az imádott meséim valójában nem mesék, hanem animék. Sima gimnáziumot végeztem, amivel nem tudtam művészeti szakon egyetemre bejutni, ami miatt akkor nagyon elkeseredtem, de így utólag szinte örülök neki, hogy nem kell megküzdenem a magyar felsőoktatással. OKJ-s alkalmazott grafikus képzést végeztem, ami egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam, de a két év alatt nagyon megkedveltem a szakmát.
Jelenleg is tartó párkapcsolatomat is az animéknek köszönhetem, ezért sem szeretnék „kinőni” a világukból.

Mióta rajzolsz?
Ez az az kérdés, amire szerintem majdnem minden rajzos azt válaszolja kapásból, hogy “Mióta meg tudom fogni a ceruzát.” Velem sem volt ez másképp, amióta az eszemet tudom, mindig benne voltam mindenféle kreatív tevékenységben, és többször ültem le egy lap mellé rajzolni vagy gyurmázni gyerekként is, minthogy a tévét bambuljam.

Van példaképed/példaképeid rajzolás terén?
Példaképeim sosem voltak. Mindig saját magamért alkottam, voltak riválisok, akikkel csendben versenyeztem, hogy jobb legyek, és vannak olyan emberek is, akik hihetetlen inspiráló erővel bírnak. Ilyen ember például legjobb barátnőm, a Scarlet Act képregény rajzolója Lainess (Facebookon Shion Asano néven található meg).

Milyen eszközöket használsz?
Főként a Wacom Bamboo digitális rajztáblámat, amit sajnos már nem gyártanak. Tradicionális rajzoknál Touch Liner, Marvy Uchida és Zig Mangaka kihúzó filceket a lineart-hoz, illetve Touch Twin markert a színezéshez. Ezen kívül van egy patronos japán kalligráfia ecsetem is, ami nélkül már nem is teljes az életem. Ezeken felül még zselés tollakat használok, amivel a végső fényeket és extrákat szoktam a lapra vinni.

Mennyi idő alatt készülsz el egy-egy alkotással?
Változó. Nagyon is. Nehéz behatárolni, hiszen attól is függ, hogy mennyi kedvem van hozzá, van-e konkrét ötletem, illetve az is sokat számít, hogy a kidolgozás mennyire részletes. Amikor sokat számít az anatómia, és igazán profira szeretném a rajzot, akkor akár egy napot is elszöszölök vele, de van, amikor félreteszem, és csak később veszem elő megint. Viszont vannak olyan rajzok, amik egy adott hangulat hevében készülnek, ezek általában elnagyoltak, rendezetlen vonalakkal, élénk színekkel. Ezekkel pár óra alatt kész vagyok és valamiért mindig több visszajelzést kapok ezekre a kis szösz rajzokra, mint a kidolgozottakra, amikkel sok időt eltöltök.

Mik a terveid a jövőt illetően? Szeretnél a rajzolással foglalkozni?
Jelenleg is alkalmazott grafikusként dolgozok egy pólónyomdában, szóval még ha nem is magával a rajzolással foglalkozok, elválaszthatatlan része az életemnek. Bár a rajzolás, mint legfőbb tevékenység nem szerepel a listámon, szabadidőmben BJD (ball jointed doll) fejeket festek illetve gyurmából és egyéb anyagokból kiegészítőket csinálok ezeknek a babáknak. Az életcélom; már ha élhetek ezzel a kifejezéssel, egyéni vállalkozóként egy BJD webshop-ot nyitni és főállásban is azzal foglalkozni, ami most a szabadidőmet emészti fel.

Egyelőre csak a Facebook oldalamon próbálom terjeszteni a munkásságom. (Egy kis önreklám, ha nem baj:D)

Mire törekedsz az alkotásaid során: egyediség, vagy jobban szereted, ha már meglévő karaktert, személyt rajzolsz meg?
Mindig az egyediség. A stílusom kialakításánál és az alkotásaim tárgyánál is fontos nekem, hogy olyan mutassak a világnak, amit még nem láttak (még ha ez lehetetlen is). Persze ez nem azt jelenti, hogy egy egy anime kedvelt szereplőjét ne rajzolnám le néha, de például a másolást nem tartom művészetnek. Mindig azt mondom, mikor megkérdezik, miért nincsenek fanartjaim, hogy nincs időm mások karaktereivel foglalkozni, amikor a sajátjaimra sincs elég időm.

Köszönjük az interjút!

Az interjút készítette: Ada